Magyar értelmező kéziszótár
kapkod tn (és ts) ige
1. Ismételten, gyorsan kap, nyúl vhova, vmihez v. vmi után. Szh: ~, mint Bernát a mennykőhöz: összevissza, fűhöz-fához kapkod. | ts Így el-elkap vmit. A legyeket ~ja. | ts Egymás kezéből ~nak vkit, vmit: <kapós személyt v. dolgot> a jelenlevők (egy időre) megkapni, átvenni igyekeznek. | ts ~ják: vmit (, kül. árut) tömegesen és sietve igyekeznek megkapni, megvenni.
2. nép: ~ vkin, vmin v. vki, vmi után: a) megszerzésére törekszik; b) örömmel fogadja.
3. ts Vmit sietve szed össze v. föl. | ts <Ruhadarabokat> sietve magára vesz. Magára ~ja a ruháit.
4. ts ritk Bele-belekapva magához v. magával ránt vmit. A szél ~ja a ruháját. | ts ~ja a levegőt: nehezen, szaggatottan lélegzik. | Levegő után v. levegőért ~: fulladozik.
5. ts Ismételten elránt, elkap vmit. ~ja a fejét: átv is gyorsan ide-oda néz; ~ja a lábát: átv is siet.
6. Tervszerűtlenül, összevissza, hebehurgyán cselekszik.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024