Magyar értelmező kéziszótár
✔
kivétel fn
1. Az a cselekvés, hogy vkit, vmit kivesznek vmiből, vhonnan.
2. A megszokottól, szabályostól való (alkalmi, eseti) eltérés. Szj: (a) ~ erősíti a szabályt: csak a szabály ismeretében, csak hozzá mérve nevezhető vmi kivételnek.
3. Aki, ami (vmiben) nem tartozik a többi közé. Ő ebben ~; vki, vmi ~ével: rajta v. azon kívül minden(ki) más.
4. <Kif-ekben:> kivételes bánásmód. ~t tesz vkivel.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024