1. ritk Ütéssel kívül levő helyre juttat vmit. | Ütéssel kimozdít a helyéből. ~ötték a fogát.

2. Sp Ökölvívásban <ellenfelét> úgy üti meg, hogy az földre kerül, és kiszámolják. | biz <Szeszes ital> lerészegít vkit. A (sok) vodka ~ötte; ~i magát: lerészegedik. | Ját <Sakkfigurát> a játékból kizár és levesz. | vál Erőszakkal v. csellel eltávolít vkit vhonnan. ~ötték a pozíciójából.

3. (t. n. is) rég (Szikrát) (ki)csihol.

4. <Óra időt> ütéssel jelez. ~i a negyedórákat is. | Zene <Ütemet> ütemezéssel jelez v. kísér. ~i a négy negyedet.

5. rég: ~i vmijét vhonnan: fejét, orrát stb. kidugja vhonnan.

6. (tn is) Vkinek a külsején, es. a magatartásán hirtelen megjelenik, kiütközik. ~ a veríték a homlokán v. ~i a homlokát a veríték; ~ rajta az apja természete. | tn rég: ~ vmiből: <kül. láng, tűz> kicsap vmiből.

7. tn <Válságos állapot, pusztító jelenség> hirtelen megkezdődik, kitör. Járvány, tűz üt ki.

8. tn biz <Ügy, esemény> vhogyan alakul, vmilyen eredménnyel jár. Rosszul ütött ki a vásár.