Magyar értelmező kéziszótár
✔
könyök fn
1. Az alkart a felkarral összekötő ízület, kül. ennek a hajlással szemközti oldalon kidudorodó része. | pejor <Ez mint a tolakodás eszköze, jelképe.> Jó ~e van.
2. Ruha ujjának a könyököt fedő része. ~ben szűk.
3. ritk Kanyar, forduló. | Műsz Csővezeték hajlásánál alkalmazott L alakú v. köríves menetes csatlakozó elem.
4. Ép Faszerkezetekben a függőleges elemekre támaszkodó, ferdén beiktatott alkatrész.
5. rég Hosszmérték: 0,4436 m. Sz: biz: a ~ömön jön (már) ki: unom már hallani.
[fgr tőből]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024