Magyar értelmező kéziszótár
követ1 ts ige
1. Vki, vmi után megy (, és szemmel tartja). Távolról ~ vkit. | Szh: ~i, mint az árnyék: állandóan a nyomában jár. | Vkivel együtt megy (mint alárendeltje v. kísérője). ~i férjét a száműzetésbe; ~ vkit a halálba: vkinek a halála után hamarosan maga is meghal. | Vmely nyomon, megadott útvonalon, ill. vmi mentén halad. A zöld útjelzést ~i; az út ~i patak folyását.
2. <Mozgó jelenséget, időbeli történést> − mintegy vele együtt haladvafigyel. Szemével ~i a távozót; kottából ~i a zenét; ~ni tud vmit: <kül. előadást> részleteiben és összefüggésében megért.
3. Vkihez, vmihez igazodik. ~i az apja tanácsát. | Vkinek a nyomdokait, útját ~i: annak példája szerint, szellemében cselekszik.
4. Közvetlenül vmely esemény v. idő(pont) után következik, jelentkezik. A villámlást mennydörgés ~i. | vál Hivatalban, munkakörben utódként felvált vkit.
5. ritk rég Megkövet vkit. ~em alássan: bocsánatot kérek.
[fgr tőből]
követ2 fn
1. Pol Vmely állam diplomáciai képviseletének vezetője.
2. Tört A rendi Mo.-on az országgyűlés alsó táblájának tagja. Vármegyei ~ek. | nép rég Országgyűlési képviselő.
3. rég Akit megbízatással, kéréssel küldenek vkihez. | irod Vminek hírül adója, hírnöke.
[↔követ1]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024