Magyar értelmező kéziszótár
fn
1. Kemény, törhető, nem nyújtható, nem égethető ásványi anyag (darabja). ~vé dermed, mered v. válik: <kül. rémülettől> mozdulatlanná válik; irod: bölcsek köve: az alkimisták által keresett csodaszer.
2. Kőből készült tárgy, kül. burkolat(), ékkő, sírkő. Felmossa a konyha kövét; kiesett a ~ a gyűrűből.
3. Ját Némely játékban egységként haszn. különböző számértéket képviselő kocka v. téglalapocska. A dominó kövei.
4. Orvos Epekő, ill. vesekő.
5. nép <Kif-ekben:> mennykő. Mi a ~!; bánja a ~! Sz: (nagy, nehéz) ~ esett le a szívéről: nagy gondtól szabadult meg; pejor: egy követ fújnak: (érdekből) egy nézeten vannak; a követ is meglágyítaná: a legridegebb embert is meghatná; minden követ megmozgat: a cél érdekében mindent megpróbál; az vesse rá az első követ, aki ...: az ítélje el, aki ...
[ fgr ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024