1. Ütéssel letaszít, lelök. ~ött egy poharat az asztalról.

2. Ütéssel v. ütésekkel leválaszt vmiről vmit. ~i az ajtóról a lakatot. | rég: ~i vkinek a fejét: lefejezi.

3. <Élőlényt> egyetlen ütéssel földre terít. | (tn is) nép <Villám> lecsap, ill. agyonüt vkit.

4. Sp <Sakkfigurát> kiüt. | Ját <Kártyában lapot> magasabb értékűvel üt(ve megszerez).

5. biz: Vkinek a kezéről ~ vkit, vmit: más elől megkaparintja.

6. <Billentyűt> az ujjával ráütve lenyom. | <Billentyűs hangszeren hango(ka)t> ily módon megszólaltat. ~i az “á”-t.

7. tn Zene <Karmester vezénylés közben> pálcájával lefelé üt.

8. Üt(öget)ve a földbe rögzít vmit. ~ egy karót.

9. (t. n. is) Sp (Labdát) nagy erővel, kis ívben az ellenfél térfelére üt. ~i a magas labdát: átv is azonnal él a könnyen kihasználható alkalommal.