Magyar értelmező kéziszótár
por fn
1. A talajról v. más szilárd testről levált finom szemcsék tömege. ~ba hull, omlik: átv is megsemmisül, meghiúsul; ~ba v. ~ig sújt: nagyon lesújt, lever; ~rá zúz vmit: átv is <érvet, állásfoglalást stb.> teljesen megcáfol. | <Kif-ekben: a társadalmi alacsonyrendűség, megalázkodás jelképeként.> ~ban csúszik vkit előtt; a ~ból emel fel magához vkit.
2. Ilyen alakban forgalomba hozott anyag, gyógyszer. Bevesz egy ~t.
3. rég irod Puskapor.
4. vál Eltemetett holttest maradványa. Béke ~aira. Sz: ~ba esik a pecsenyéje: elesik vmely várt haszontól, előnytől; biz: elveri vkin a ~t: a) nagyon megveri; b) szigorúan bünteti; (nagy) ~t ver fel: (nagy) feltűnést kelt; ~t hint vkinek a szemébe: elámítja, félrevezeti; rúgja a ~t: tüzesen táncol.
[?fgr]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024