Magyar értelmező kéziszótár
táj fn
1. Földrajza, növényzete stb. alapján egységes v. összefüggő (kisebb) terület. Dombos ~; a Duna ~a. | A körülöttünk látható természet. Téli ~.
2. Környék, tájék. A világ minden ~án; ~ára se megy. | Vkinek a háza ~a: otthona, otthoni környezete. Baj van a házuk ~án.
3. A test vmely meghatározott része, vmely szerv környéke. A has ~a; a szív ~a.
[ fgr ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024