Magyar értelmező kéziszótár
has fn
1. A törzsnek az emésztőszerveket és a belső ivarszerveket magában foglaló része. | Ennek külső fala. tréf: ~ára süt a nap: reggel sokáig henyél; ~ára üt: átv is, biz ötletszerűen mond vmit; ~át fogja nevettében: jóízűen nevet. Szh: olyan a ~a, mint a dob: feszül a jóllakottságtól; olyan a ~a, mint egy hordó: a) nagyon jóllakott; b) potrohos. | biz Pocak. ~at ereszt: pocakosodik. | biz: ~ból beszél v. mond vmit: a) hasbeszélő módjára; b) találomra, vaktában.
2. Vkinek a gyomra v. belei. Fáj a ~am. Szj: nép tréf: inkább a ~ szakadjon, mint az étel megmaradjon: ne hagyjunk a tálban egy falatot sem! | biz Ez mint az evés-ivás jelképe. Csak a ~ának él: csak az evés-ivás érdekli; szereti a ~át: szeret enni-inni.
3. nép Terhességtől, ill. vemhességtől nagy has.
4. A törzs hasi oldala. ~ra fekszik; ~ra esik v. vágódik vki, vmi előtt: a) gúny megalázkodik előtte; b) biz bámulva csodálja.
5. Üreges tárgyak kiöblösödő része. A korsó ~a.
6. táj: A búza ~ban van: kalászosodás előtt van.
[?]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024