Magyar értelmező kéziszótár
térd fn
1. A comb és az alsó lábszár közötti ízület. ~et hajt: átv is, vál meghódol, engedelmeskedik. | Ennek a lábon elöl kidomborodó felszíne. ~en: térdelő helyzetben; ~en csúszik vki előtt: átv is teljesen megalázkodik előtte; túlzó: ~ig gázol a vérben: öldöklő csatában vesz részt; túlzó: ~ig lejárja a lábát: nagyon sokat jár vki v. vmi után; ~re!: <vezényszóként:> térdelj(etek) le!; ~re borul: átv is <vki előtt> meghódol, megalázkodik; ~re kényszerít vkit: átv is legyőzi úgy, hogy az elismeri felsőbbségét.
2. Ülő ember combjának e fölötti része. A kisgyerek az apja ~én lovagol.
3. Nadrágon a térdet fedő rész. Sz: kissé durva v. tréf: (az) ángyod v. (a) keresztanyád v. (a) nagyanyád ~e (kalácsa)!: szó sincs v. szó se lehet róla!
[ tör ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024