Magyar értelmező kéziszótár
✔
törik tn ige
1. <Szilárd, kemény tárgy> nyomás, üt(őd)és következtében két v. több részre esik. Darabokra ~ik.
2. Az a tulajdonsága, hogy könnyen (el)törik. A száraz dohány nagyon ~ik. | <Bőr> feltörik. Hólyagosra ~t a tenyere.
3. ritk <Testrész> eltörik. Lába ~ött.
4. Hámba, igába, járomba ~ik: betörik.
5. Fiz <Fény> (szabályszerűen) megtörik. 60°-os szögben ~ik.
6. vál irod Hirtelen meggyengül, megtörik. Derékba ~t. Sz: ha ~ik, ha szakad v. ha ~ik, szakad (is): bármi történjék is.
[↔tör]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024