Magyar értelmező kéziszótár
törés fn
1. Az a cselekvés, hogy vmit törnek. Dió ~e. | nép Kukoricatörés. | <Kif-ekben:> kenyértörés, szakítás. ~re viszi a dolgot.
2. Vmivel v. vki által tört rés, hézag vmi(be)n. ~ van a falon.
3. Törekvés. Elsőségre való ~.
4. Az a tény, hogy vmi (el- v. meg)törik. | Csonttörés. | Fiz Fénytörés. | Szőlő: a bor ~e: homályossá, zavarossá válása.
5. Rés, hiány ott, ahol vmi el- v. letörött. A szobron ~ek vannak. | nép Bőrön: feltört rész. | Föld A földkéreg rétegeinek folytonosságát megszakító sík. | Ásv Ásványok letört, levált v. kettévált részeinek felülete. Kagylós ~.
6. vál v. sajtó Folyamatban, haladásban, lendületben bekövetkezett szakadás, az előző iránytól való eltérés. Fejlődésében ~ állt be.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024