1. Két-, három- v. négyélű rövid, könnyű szúrófegyver. | vál <Kif-ekben a lelki fájdalom jelképeként.> ~t döf a szívébe: nagy fájdalmat okoz neki.

2. Sp | Vívótőr. | biz Tőrvívás. ~ben indult.

3. Hajó Szakadt, sérült kötél összeerősítésekor a kötél pászmáinak átbújtatásához haszn., T alakú, hegyes vaspálca.

[?fgr]

1. Vadon élő állat megfogására való eszköz. ~t vet: csapdát, hurkot állít.

2. <Kif-ekben:> vki számára más(ok)tól alattomosan kitervelt veszélyes helyzet. ~be csal; ~be esik.

[?tör]