Magyar értelmező kéziszótár
visel ts ige
1. <Öltözéket, ruhadarabot, használati v. dísztárgyat> (szokásszerűen v. állandóan) magán hord. Kalapot, fegyvert, gyűrűt ~. | <Haj> vmilyen módon alakítva, ill. <bajusz, szakáll> általában látható rajta. Kontyot, bajuszt ~.
2. rég <Terhet> hordoz, tart. Oszlopok ~ik a tető terhét. | vál <Magzatot méhében> hordoz.
3. <Anyagi, erkölcsi terhet, kockázatos dolgot> elvállal, és teljesíti a vele járó kötelezettséget. ~i a felelősséget, a költségeket; hivatalt ~. | <Szenvedést, lelki terhet> osztályrészül kap és tűr. Nehezen ~i a betegséget. | Gondját ~i vkinek, vminek v. gondot ~ vkire, vmire: a) ellátja a szükségesekkel, segítségére van; b) vigyáz . | A szívén ~ vmit: saját ügyének tekinti.
4. Háborút, hadat ~ (vki, vmi ellen): háborúskodik (vele).
5. Vmilyen címet, rangot, nevet ~: vmilyen címe, rangja, neve van. | Vkinek a nevét ~i: vkinek a felesége, ill. a gyermeke.
6. <Vmely megkülönböztető jel> szembetűnően rajta van. Magán ~i vminek a bélyegét, jellegét.
7. biz Vhogyan ~i magát: vhogyan viselkedik.
[←visz]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024