Magyar értelmező kéziszótár
úr fn
1. A hatalmat birtoklókhoz tartozó személy. Az urak szokásai. | Vagyonos, befolyásos ember. Adja az urat. | Úriember. Igazi ~. | nép pejor Nem testi munkából élő ember. Urat akar nevelni a fiából.
2. <Udvarias megszólításként.> Uram!; hölgyeim és uraim! | <Udvarias megnevezésként, levélcímben is.> Gánóczi tanár ~; doktor ~; a mérnök ~ék; Szabó István ~nak. | rég <Kevésbé rangos személyek (pl.: kurtanemesek, iparosok) megszólításaként, megnevezéseként.> Tóth uram, mester uram. | rég: Az ~: <udvarias magázó formula>. Mit parancsol az ~?
3. Aki rendelkezik, parancsol. ~ a háznál; nem ura a gépnek, indulatainak; sajtó vál: a helyzet ura: kezében van a vezetés, a hatalom; sajtó vál: úrrá lesz vkin, vmin: legyőzi; nép rég: ura a szavának: megtartja, állja a szavát.
4. kissé rég Tulajdonos, munkáltató. A kastély ura; ~ és szolga.
5. kiv: Vkinek az ura: férje. | nép rég: Kisebbik, nagyobbik ura: férjének öccse, ill. bátyja.
6. (tulajdonnévként) Vall: Az ~: a) Isten; b) Jézus Krisztus.
7. Hatalom, uralkodó erő. Nagy ~ a szükség; ~ lett rajta a szenvedély.
[tör v. fgr]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024