Magyar értelmező kéziszótár
ő1 fn
1. Az ö hang hosszú párja.
2. Ennek írásjegye (ő, Ő).
ő2
I. 3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).
1. Az ismert, említett személy, es. állat, dolog. Te velem jössz, ~ itt marad. | Az a személy, akire a beszélő gondol, de megnevezni nem akarja. Hátha ~ is ott lesz!
2. ~ket: az ismert, említett személyeket, állatokat, növényeket, tárgyakat, dolgokat. Két cicája van, nagyon szereti ~ket.
3. (birt jelzőként, egysz. 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt) A hozzá tartozó, a birtokában levő. Az ~ fia is itt van.
4. (birt jelzőként, tbsz 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt, ők h.) a hozzájuk tartozó, birtokukban levő. Az ~ házuk.
II. fn (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel) Az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes. A nagy ~.
[ fgr ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024