Magyar értelmező kéziszótár
felhajt1 ts (és tn) ige
1. Magasabban levő helyre terel. | tn <Jármű(vön)> fölmegy. ~ a dombra.
2. <Állatot vásárra> eladásra visz, hajt.
3. <Vadat> fölverve a vadász(ok) felé terel.
4. nép <Területet> vkiért, vmiért átkutat.
5. biz Nagy utánjárással előkerít vkit v. megszerez vmit. ~ egy kis pénzt.
6. Fölfelé, magasra hajt, fölemelkedésre kényszerít. A víz ~ja a benne úszó testet. | ~ja vminek az árát: erősen megdrágítja.
felhajt2 ts ige
1. Vminek egyik részét fölemelve a másikra ráhajtja. ~ja a takarót. | Vmit fölfelé haj()t. ~ja a láda fedelét.
2. Ruha Ruhadarabnak a kelleténél hosszabb részét visszahajtva levarrja. Öt centivel ~ja a szoknyát.
3. (t. n. is) Egy hajtásra megiszik (vmit). ~ja a bort; ~ egy kupicával. | (t. n.) biz Becsíp, berúg.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024