Magyar értelmező kéziszótár
kötél fn
Szálak összesodrásával kötözéshez készült erős, vastag eszköz. biz: ~ből vannak az idegei: erős idegzetű; ~lel sem lehet vkit vhol tartani v. vhova elvinni: sehogy sem lehet ott tartani, ill. oda elvinni. | Sp Ez mint testgyakorlási eszköz. ~re mászik. | Ez mint kivégzési eszköz, ill. maga az akasztás. hiv: ~ általi halál: akasztás. | (jelzőként) nép Egy kötegnyi <szalma, széna>. Sz: ha minden ~ szakad: a legvégső esetben; ~lel fog vkit: a) Tört toborzáskor vkit erőszakkal elvisz katonának; b) biz vkit nagy nehezen vesz vmire.
[←köt]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024