Magyar értelmező kéziszótár
mell fn
1. Az emberi törzs felső részének elülső része. Széles ~; dagad a ~e (az örömtől, a büszkeségtől): öröm, büszkeség tölti el; vmi ~be vág vkit: átv is hirtelen nagyon kellemetlenül érinti. | Vki ~ének szegez vmely kérdést: hirtelen nehéz v. kellemetlen kérdést tesz föl neki. | Veri a ~ét: átv is kérkedik.
2. Mellüreg, ill. a benne levő szervek. Szúrást érez a ~ében.
3. Női emlő(k).
4. ritk Emlős állatok törzsének a nyak és a has közötti része. | Szárnyas mellehúsa.
5. Sp biz Mellúszás. 200 m férfi ~.
6. Ruhának a mellet fedő része. ~ben szűk az új ruha. Sz: biz ~re szív vmit: nagyon a lelkére veszi.
[ fgr ]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024