Magyar értelmező kéziszótár
pénz fn
1. A gazdasági életben ált. értékmérőként és csereeszközként haszn. érme, bankjegy, államjegy. ~t keres; semmi ~ért (sem): semmiképpen; minden ~t megér: a) nagyon értékes; b) biz jópofa, nagy csibész; ~zé tesz vmit: eladja, hogy pénzhez jusson. | Tört Fizetési eszközként haszn. áru.
2. Vagyon, gazdagság. A ~ nem boldogít. | Anyagi érték. Az idő ~.
3. elav Csekély értékű váltópénz. Két ~be kerül.
4. nép A hal pikkelye. Sz: se ~, se posztó: a) a befektetett érték elveszett; b) a várt juttatás elmaradt; ~ az ablakban <kártyajátékban:> egyik félnek sem kell fizetnie; (csak úgy) dől hozzá a ~: rengeteget keres; ~ áll a házhoz bevételre lehet számítani; nem lopja a ~t: megdolgozik érte, ezért megbecsüli; tréf v. gúny megéri a ~ét: nem mindennapi (gaz)ember.
[szláv<germ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024