1. Meggyőződéssel hisz, állít vmit. Vmilyen elvet, nézetet ~; barátjának ~ vkit.

2. (tn is) <Vádlott, tanú hiv. tárgyalás során> vmely ügyre vonatk., igaznak tekintett v. állított tény(állás)t elmond. Vki ellen, vki mellett ~; azt ~otta, hogy ...; ártatlannak ~ja magát; vkire ~: vallomásával vkinek a bűnösségét bizonyítja.

3. <Kif-ekben: rejtett érzést, meggyőződést> feltár, nyilvánít. Szerelmet ~; színt ~. | tn biz Elmondja, ami a szívét nyomja. Végre ~ani kezdett.

4. tn Vkire, vmire ~ vmi: <dolog, tény> elárul vkit, vmit, jellemző rá. Ez rád ~. | Ellene ~ vminek: nem egyeztethető össze vele, ellene mond.

5. vál <Kif-ekben: bajt, kellemetlenséget> elszenved, elvisel. Kárt ~, kudarcot ~.

[←vádol¹]