Magyar értelmező kéziszótár
váll fn
1. A nyak két oldalán a kar tövéig terjedő testrész. Széles ~; veregeti vkinek a ~át; vkinek a ~ára hajtja a fejét; Kat: ~hoz!: <vezényszóként:> emeljétek a puskát a vállatokhoz!; ~ra!: vegyétek a puskát a vállatokra!; két ~ra fektet vkit: a) Sp birkózásban két vállát földre nyomva legyőzi; b) teljes győzelmet arat rajta. | Vállcsont. Eltört a ~a.
2. <Kif-ekben:> az ember mint vmely teher hordozója. Gond nyomja a ~át.
3. A ruhának a vállat takaró része.
4. táj rég Női ingvállhoz viselt mellény, derék.
5. ritk irod Edénynek a nyaka alatt kiálló része. A korsó ~a. | Ép: A bolt(ozat) ~a: az ív és a függőleges fal, oszlop stb. találkozásának helye.
6. Növ A levélnek alsó, a nyél felé lévő része.
[ fgr ]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024