1. Az ember páros felső végtagja. ~ba teszi a kezét: két alsókarját a mellén összefonja; ~ját nyújtja vkinek: <rendsz. férfi nőnek, hogy az belekaroljon>; vkinek a ~jaiban v. a ~jai között: ölelésében; egymás ~jaiban: összeölelkezve; ~jába zár: szorosan átölel; ~on ülő gyermek: kb. egyéves, már a felnőttek karjára ültethető gyermek. | <Kif-ekben: menedék, védelem v. fogva tartás jelképeként.> Vkinek a ~jai közé menekül: nála keres védelmet; vál, gyak. pejor: vminek a ~jaiba veti magát: elkeseredetten v. önfeledten belemerül vmibe.

2. Műsz Kar módjára kinyúló (mozgatható) alkatrész. | Bútoron: karfa.

3. Vmi jó, ill. rossz ~ban (van): jó, ill. rossz állapotban (van). | Vmilyen ~ban tart: vhogyan gondozza. Jó ~ban tartja a gépet.

[ tör ]

1. vál Azonos hivatású értelmiségiek testülete, ill. összessége. A bírói, a tanári, az orvosi ~. | Tört: A ~ok és rendek: <1848 előtt a magyar országgyűlés megszólításaként, ill. megnevezéseként>.

2. Isk Egyetemen, főiskolán a rokon tudományágakat összefogó szervezeti egység. Jogi ~.

3. Kórus. | Tánckar.

4. ritk vál Kórusmű.

5. Irodt Szính (Antik) drámában a cselekményt együttes szövegmondással kísérő csoport.

6. ~ban: kórusban, közösen, egyszerre mondva.

[ lat ]