Magyar értelmező kéziszótár
élő
I. mn (mn-i ign is)
1. Életben levő, eleven. ~ cél(pont): fegyverrel éppen célba vehető v. vett élőlény; Közg: ~ fölszerelés: gazdaság állatállománya; ~ sövény: bokrokból, cserjékből sűrűn ültetett sövény; vál: ~ lelkiismeret: a) érzékenyen működő lelkiismeret; b) aki vmely közösség lelkiismeretét ébren tartja.
2. Ki nem veszett, most is meglevő. ~ szokás; ~ nyelv: (még) nem holt nyelv.
3. irod Valóságos, eleven. ~ emlék; ~ valóság: nagyon is valóságos dolog. | Vall: Az ~ Isten: <nyomósításul>. Esküszik az ~ Istenre. | Távk: ~ adás: egyenes helyszíni adás.
II. fn vál Élő ember. ~k és holtak. | Se(m) ~, se(m) holt: a) rémülettől dermedt, bénult; b) nagyon elcsigázott.
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024