Magyar értelmező kéziszótár
holt
I. mn
1. Halott, meghalt <ember>. ~an esett össze; vkinek ~ hírét költi: tévesen azt híreszteli róla, hogy meghalt. | irod Elpusztult, semmivé vált. ~ remények.
2. Közg: ~ leltár: (mezőgazdasági) üzemben a gépek, szerszámok stb. nyilvántartása.
3. vál Élettelen, mozdulatlan <tárgy, anyag>. Föld: ~ meder: holtág medre; ~ betű: (még) meg nem valósított rendelkezés, törvény. (Csak) ~ betű marad(t).
4. Nem hasznosított, nem hasznosuló. ~ víz: a) Biol erősen megkötött nedvesség, amelyet a növény nem tud felszívni; b) Fiz áramló víznek vmely útjában levő akadály mögötti része; ~ tőke: a) jövedelmet nem hajtó tőke; b) vál kihasználatlan szellemi érték, képesség. | Eredeti szerepében már nem haszn. ~ nyelv.
5. sajtó: ~ évad v. idény: a pangás, ill. a szünetelés időszaka.
II. fn
1. vál Halott ember. A ~ak; hiv: ~tá nyilvánít vkit: <eltűnt személyt> mint halottat anyakönyvez. Sz: se ~, se eleven nem volt: (ijedtében, izgalmában) mozdulni, szólni sem tudott.
2. nép: ~ig: egész életében.
3. nép túlzó: ~ra: rendkívüli mértékben, halálra. ~ra fárasztja magát.
[←hal1]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024