1. Meghalt ember. Eltemetik a ~at; vkinek a ~ja: hozzá közel álló elhunyt személy, rendsz. rokon. vkit a saját ~jának tekint: végső tiszteletadásként ő gondoskodik a temetéséről; ~ak napja: az elhunytakra emlékezés ünnepe (nov. 2.). | vál: Erkölcsi ~: becsületét vesztett, megvetett ember. | ritk vál Élőhalott.

2. Feltámad, ill. feltámaszt ~aiból: <Vall szóhaszn. v. átv is:> új életre kel(t). Sz: biz: nem lesz belőle énekes v. prédikációs ~: a) nem viheti sokra; b) nem fog sikerülni.