Magyar értelmező kéziszótár
beköt ts ige
1. Úgy köt át vmit, hogy ezzel annak nyílása elzáródik. ~i a zsákot. | ritk <Nyalábot> összeköt(öz). ~i a kévét.
2. Vmit úgy hurkol be v. fed le vmivel, hogy ennek csücskeit azon összeköti. ~i a fejét. | <Sebet> kötéssel lát el. | Áll: ~i magát: <selyemhernyó> begubózik.
3. <Könyvet, füzetet> (kemény) fedőlapok közé köt, erősít. | <Könyvet, füzetet> védőburkolattal lát el.
4. <Háziállatot> vhova bevezetve odaköt vmihez. ~i a lovat az istállóba. | (t. n. is) nép (Barmot) teleltetésre istállóba zár. Már ~öttünk.
5. ritk <Vízi járművet> a kikötőbe vezetve kiköt.
6. nép <Kocsikereket> fékezés végett leköt.
7. Műsz | <Vezetéket> a fővezetékbe köt. | <Hely(i)séget, területet> vezetékkel vmely hálózatba kapcsol.
8. Ép Helyére illesztve rögzít. ~i a téglát.
9. (Biztonsági övet) becsatol. Kösd be az övet! | ~i magát: a biztonsági övet magára csatolja.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024