Magyar értelmező kéziszótár

egész

I. mn

1. Ami eredeti alakjában és nagyságában (meg)van.

2. Mat: ~ szám: nem törtszám. | Zene Négy negyed értékű <hang, szünet>, ill. ennek jelölésére való. ~ hangjegy (jele: -egeszhang-). | Zene Egymás melletti hangok között két félhangnak megfelelő <távolság>.

3. Aminek alkotórészei, tagjai mind együtt vannak v. együtt értendők. Az ~ család.

4. Teljes terjedelmében, ill. tartamában vett. Az ~ test; ~ nap. | túlzó Többségében, nagyobb része szerint gondolt. Az ~ világ. | <Htl mértéket, mennyiséget jelentő szavak nyomósítására.> ~ halom pénz.

5. Teljes mértékű, fokú. ~ erejével.

II. hsz (mn és állítm-i szerepű fn előtt) Egészen. ~ kicsi; ~ gyerek még. | (hsz, hat-ragos névszó és ige előtt) Teljesen, egészen. ~ a tetőig fölment.

III. fn

1. Összetartozó dolgok teljes egységükben tekintve. A részeket az ~ből érti meg. | Meg nem bontott, hiánytalan egység. A maga ~ében. | Mat Egységnek vett mennyiség <a tört részeivel ellentétben>.

2. A szóban forgó dolog a maga teljességében. Ennyi az ~?

[?alán]