Magyar értelmező kéziszótár
fúj tn (és ts) ige rég vál
1. Orrán v. száján nagy erővel, hallhatóan szorítja ki a levegőt. Szh: ~, mint a gőzgép: hangosan, hevesen liheg. | ts Az így kiáramló levegőt vmire irányítja (, hogy hűtse v. élessze azt). ~ja a levest, a tüzet. | (ts is) Ráfúj vkire, vmire (vmit). Ránk ~ja a füstöt.
2. Az így kiszorított levegőt vmibe irányítja, préseli. Sípba ~. | ts biz <Fúvós hangszert> ily módon megszólaltat. | (ts is) biz Kürttel v. szirénával jelez (vmit). Riadót ~.
3. ts biz (Művészi árnyalás nélkül) énekel. Vkinek a nótáját ~ja: átv is vkinek a véleményét hangoztatja; mindig ugyanazt (a nótát) ~ja: átv is folyton ugyanazt hajtogatja; nép: egy nótát ~ vkivel: átv is egy nézeten van vele. | ts <Szöveget> folyékonyan, de egyhangúan mond. biz: ~ja a magáét: egyre csak beszél, anélkül, hogy a másik fél szavaira ügyelne.
4. ts <Buborékot, üvegedényt> fújással kialakít, létrehoz.
5. ts ige Orrát ~ja v. orrot ~: orra váladékát fújással vhova távolítja.
6. biz: ~ vkire: mérges reá.
7. (alanytalanul is) A levegő érezhetően áramlik. Erősen ~ a szél; esik és ~. | ts <Szél> mozgat, tovasodor vmit.
[ fgr ]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024