Magyar értelmező kéziszótár
határ fn
1. (Föld)terület széle, szegélye, választóvonala. A telek ~a. | Országhatár, határszél (egy szakasza). A ~on túl; az osztrák ~.
2. vál Vminek tér- v. időbeli végpontja. Az emberi élet végső ~áig. | ~t szab vminek: megakadályozza a terjedését, elhatalmasodását.
3. Vminek szélső értéke, legnagyobb foka. Mindennek van ~a!: a) semmit sem szabad (el)túlozni; b) <indulatos felkiáltás vminek a megsokallásakor>; vmi(jé)nek nincs ~a: vmely rossz tulajdonság(a) nagyon nagyfokú; ~ok közé szorít vmit: túlzásait mérsékli; elmegy a végső ~ig: a) megtesz minden tőle telhetőt; b) vmiben a lehető legtúlzóbb; nem ismer ~t (vmiben): a) szertelenül viselkedik; b) <tulajdonság> végletesen szertelen.
4. A helységhez tartozó (megművelt föld)terület. A fóti ~; kimegy a ~ba; nép: a harmadik ~ban: messze; hetedhét ~on is túl(ra): nagyon messzi(re).
5. (jelzőként) nép Sok, ill. nagy. ~ pénz.
[?←hat1]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024