Magyar értelmező kéziszótár
Keres
✔
határ
fn
1.
(
Föld
)
terület
széle
,
szegélye
,
választóvonala
.
A
telek
~
a
.
|
Országhatár
,
határszél
(
egy
szakasza
).
A
~
on
túl
;
az
osztrák
~.
2.
vál
Vminek
tér-
v
.
időbeli
végpontja
.
Az
emberi
élet
végső
~
áig
.
|
~t szab vminek:
megakadályozza
a
terjedését
,
elhatalmasodását
.
3.
Vminek
szélső
értéke
,
legnagyobb
foka
.
Mindennek van ~a!:
a)
semmit
sem
szabad
(
el
)
túlozni
;
b)
<
indulatos
felkiáltás
vminek
a
megsokallásakor
>;
vmi(jé)nek nincs ~a:
vmely
rossz
tulajdonság
(
a
)
nagyon
nagyfokú
;
~ok közé szorít vmit:
túlzásait
mérsékli
;
elmegy a végső ~ig:
a)
megtesz
minden
tőle
telhetőt
;
b)
vmiben
a
lehető
legtúlzóbb
;
nem ismer ~t (vmiben):
a)
szertelenül
viselkedik
;
b)
<
tulajdonság
>
végletesen
szertelen
.
4.
A
helységhez
tartozó
(
megművelt
föld
)
terület
.
A
fóti
~;
kimegy
a
~
ba
;
nép:
a harmadik ~ban:
messze
;
hetedhét ~on is túl(ra):
nagyon
messzi
(
re
).
5.
(jelzőként)
nép
Sok
,
ill
.
nagy
.
~
pénz
.
[?←
hat
1
]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024