1. Vall Az emberben az életnek és a személyiségnek a testtől független, anyagtalan hordozója. Kileheli a lelkét: meghal. | Képzeletbeli, test nélküli lény. Gonosz ~. | kiv Kísértet. Hazajáró ~.

2. Az emlékezés, képzelet, értelem stb. folyamatainak összefüggő egésze, az ember belső valósága. Lelkébe lát vkinek. | Lélt rég Pszichikum. | Az ember érzelemvilága. Vmi betölti a lelkét. | Akaraterő, bátorság. Lelket önt vkibe. | Lelkiismeret. Nem visz rá a ~. | Bensőséges (művészi) átélés. Játékában nincs ~.

3. Vmilyen tulajdonságokkal rendelkező ember. Jó ~. | kissé nép: Lelkem: <kedveskedő, néha leereszkedő megszólítás>. | hiv Személy. A lakosság 500 ~. | <Tagadó kif-ekben.> Egy (árva v. teremtett) ~ sem: senki sem.

4. Vminek éltető eleme, legfontosabb tagja, része. A társaság lelke.

5. nép: A toll lelke: a toll gerincének üregében levő hártya.

6. Zene Vonós hangszer belsejében a fedőlap és a hátlap közé feszített pálcika. Sz: lelke rajta: viselje ő a(z erkölcsi) felelősséget érte; (már csak) hálni jár belé a ~: nagyon beteg; kiteszi a lelkét vkiért, vmiért: minden tőle telhetőt megtesz érte; a lelkére beszél vkinek: igyekszik meggyőzni, jobb belátásra bírni vkit.

[fgr tőből]