1. (Született süketség miatt) beszélni nem tudó. | Beszélni nem akaró, nem beszélő. ~'n ül. Szh: ~, mint a hal. | Beszéddel v. hangadással nem járó. ~ szerep; ~ tüntetés.

2. Hangot nem adó, hang nélküli. ~ a rádió; ~ csend. | Nyelvt Olyan <betű>, amelynek a kiejtésben nem felel meg hang (pl.: a francia h).