Magyar értelmező kéziszótár
Keres
✔
pofa
fn
1.
(
Emlős
)
állat
fejének
a
száj
körüli
része
.
2.
durva
v.
tréf
v.
Bonc
Arc
.
|
durva:
Két ~'ra eszik, fal, zabál:
száját
teletömve
,
mohón
eszik
.
|
biz:
~'ra:
a
külső
megjelenés
szerint
,
látszatra
.
|
durva:
~'ra esik:
pórul
jár
, (
nagyot
)
csalódik
.
|
durva:
Nagy ~'ja van:
(
védett
helyzetben
felbátorodva
)
nagyszájú
,
nagyhangú
.
3.
durva
Emberi
száj
.
~ be!:
hallgass
!
4.
durva
<
Kif-ekben
,
a
szemtelenség
jelképeként
.>
Van,
ill.
nincs ~'ja vmihez:
van
,
ill
.
nincs
benne
elég
szemtelenség
hozzá
.
~ kell vmihez:
csak
arcátlan
ember
képes
rá
.
5.
biz
Személy
.
Itt
volt
egy
~;
kedves
~;
undok
egy
~.
6.
Műsz
Gépen
,
szerszámon
:
fékező
v
.
rögzítő
(
alkat
)
rész
.
|
Sp
Sílécen
:
a
lábfejet
kétoldalt
támasztó
vaslemez
.
7.
(jelzőként)
biz
Egy
adag
.
Egy
~
bagó
;
egy ~ sör:
amennyit
az
ember
egyszerre
megiszik
.
[hangut]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024