Magyar értelmező kéziszótár
pofa fn
1. (Emlős)állat fejének a száj körüli része.
2. durva v. tréf v. Bonc Arc. | durva: Két ~'ra eszik, fal, zabál: száját teletömve, mohón eszik. | biz: ~'ra: a külső megjelenés szerint, látszatra. | durva: ~'ra esik: pórul jár, (nagyot) csalódik. | durva: Nagy ~'ja van: (védett helyzetben felbátorodva) nagyszájú, nagyhangú.
3. durva Emberi száj. ~ be!: hallgass!
4. durva <Kif-ekben, a szemtelenség jelképeként.> Van, ill. nincs ~'ja vmihez: van, ill. nincs benne elég szemtelenség hozzá. ~ kell vmihez: csak arcátlan ember képes .
5. biz Személy. Itt volt egy ~; kedves ~; undok egy ~.
6. Műsz Gépen, szerszámon: fékező v. rögzítő (alkat)rész. | Sp Sílécen: a lábfejet kétoldalt támasztó vaslemez.
7. (jelzőként) biz Egy adag. Egy ~ bagó; egy ~ sör: amennyit az ember egyszerre megiszik.
[hangut]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024