Magyar értelmező kéziszótár
szegény
I. mn
1. Anyagi javakban szűkölködő. Szh: ~, mint a templom egere. | kiv Akinek nincs vagyona, hozománya v. örökségre való kilátása. ~en házasodik, nősül v. megy férjhez: házastársa is szegény. | tréf <Néhány szemrehányó kif-ben a beszélőnek önmagára való hivatkozásaként.> Észre sem veszed a ~ embert?
2. <Együttérzés kif-ére:> sajnálatra méltó, szerencsétlen. ~ kis gyermek! | <Kedves halottat megnevező szó jelzőjeként.> ~ édesapám.
3. A maga nemében hiányos, szegényes. ~ a szókincse. | Vmiben ~: amiből a szükségesnél kevesebb van. Ásványokban ~ ország.
II. fn Szegény ember. Földhözragadt ~. Szj: tréf: ~ek vagyunk, de jól élünk.
[?]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024