Magyar értelmező kéziszótár
török
I. mn
1. Tömegében Törökországban élő, altaji nyelvet beszélő <nép>, ill. ehhez tartozó, vele kapcs., ott szokásos. ~ kávé: szűretlenül főzött és fogyasztott kávé. | Tört A régi oszmán-török birodalommal kapcs. A ~ háborúk.
2. E néppel egy nyelvcsaládba tartozó <nép(ek vmelyike)>, ill. ezekhez tartozó, velük kapcs. A baskír is ~ nép.
II. fn
1. Török ember. | A ~ök: a török nép(ek). | Tört: A ~(ök): a 1517. sz.-ban az oszmán-török hadsereg, birodalom mint ellenség, hódító.
2. Az oszmán-török nyelv. Tud ~ül. Sz: ~ nem hajt v. nem kerget a ~: nincs értelme a sietségnek; ~öt fogott: olyan vkit, vmit szerzett, nyert meg, akitől v. amitől már szabadulni szeretne.
[ tör ]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024