Magyar értelmező kéziszótár
zár1 ts (és tn) ige
1. <Ajtót, fedelet, fiókot, ill. ezzel ellátott tárgyat> alkalmas szerkezettel csukott állapotában rögzít. Kulcsra ~ja a kaput; vkire, vmire ~: <ajtót, kaput> úgy zár, hogy mögötte bent reked vki, vmi. | (t. n. is) <Kulcs, retesz stb.> rögzítő szerepében vhogyan működik. Nehezen ~ ez a kulcs.
2. tn <Intézmény, üzlet stb.> működését, szolgáltatásait (aznapra v. hosszabb időre) megszünteti. A végén ~nak a színházak; mikor ~ a trafik?
3. <Embert, állatot, tárgyat> vhova elzár, bezár. Börtönbe ~. | vál: Karjába v. karjaiba ~ vkit: szorosan átöleli. | vál: Magába ~: <üreg, sír> befogad, és fogva tart. | Magába, keblébe stb. ~ vmit: nem közli mással, nem árulja el. | irod: Keblébe, szívébe ~ vkit: nagyon megszereti.
4. <Sort> szorossá, folytonossá tesz. | Nyomda <Magasnyomáshoz való formát> keretbe rögzít. | Fiz: Áramkört ~: a vezetékben összeköttetést létesít.
5. Befejez, bevégez. ~om levelemet; mikor ~juk az idényt?
6. tn Hézag nélkül beleillik vmibe, ráillik vmire. Nem ~nak jól az ablakok.
[←zár2]
zár2 fn
1. Szerkezet ablak, ajtó, fedél stb. csukott állapotban való rögzítésére. A szekrény ~ja.
2. Kat Tűzfegyver zárszerkezete. | Fényk Fényképezőgép lencsenyílását a megvilágítás idejére szabaddá tevő szerkezet.
3. Államig Fertőzés (gyanúja) miatt elrendelt zárlat. | Kat Az ellenség feltartóztatására v. nemkívánatos személyek behatolásának meggátlására létesített akadály. Műszaki ~.
4. Jog Ingóságok hiv. lefoglalása. ~ alá vesz vmit: hatóságilag megtiltja, hogy a tulajdonos rendelkezzék vele. | nem hiv Vagyonra elrendelt zárlat.
5. Nyelvt Hangképző szerveknek olyan helyzete, amelyben elzárják a tüdőből áramló levegő útját. Az ajkak ~ja.
[←závár]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024