1. Vmit tisztán hall.

2. Vminek, vki szavainak az értelmét, jelentését felfogja. ~i a magyarázatot. | nép: Szót ~ vkivel: a) megbeszél vele vmit; b) megértet vele vmit; c) egyetértésre jut vele. | tn ~ vmely nyelven: ismeri azt a nyelvet annyira, hogy a hallottak, olvasottak értelmét felfogja; ~ vkinek a nyelvén: a) tud a nyelvén, b) ismeri a gondolkodásmódját, és eszerint beszél vele. | (msz-szerűen) Kat: ~ettem!: <feljebbvaló parancsára feleletként:> (pontosan) megértettem! | tn nép rég: Vmely névről ~: erre a névre hallgat.

3. Vmilyen jelentést tulajdonít vminek. Vhogyan, vminek ~ vmit; mit ~esz ezen v. <pongyola haszn:> ez alatt? | <Szót, kijelentést> vkire, vmire vonatkoztat. Másra ~ette a célzást.

4. Tudja, látja vki viselkedésének az okát, vminek a magyarázatát. Nem ~elek! | ~ik egymást: a) biz szerelmesek egymásba; b) pejor összejátszanak.

5. tn ~ vkihez, vmihez: tudja, hogyan kell bánni vele. ~ a rádióhoz. Szh: úgy ~ v. annyit ~ hozzá, mint tyúk az ábécéhez v. mint hajdú a harangöntéshez: egyáltalán nem ért hozzá. | Ért vmihez, ismeri, tudja. ~i a mesterségét, vminek a módját.

[←ér¹]

Érett.

[←érik]