Magyar értelmező kéziszótár
csillag fn
1. A sötét égen fényes pontnak látszó égitest. Ragyognak a ~ok. Szh: annyi, mint égen a ~: megszámlálhatatlanul sok. | túlzó: A ~okig: végtelen magasra v. magasba. | Csill Állócsillag. | vál <Kif-ekben az (eljövendő) egyéni sors jelképeként.> Hanyatlóban van a ~a.
2. Egy középponttól szabályosan szétágazó 35 v. több rövid vonalból v. egy kör peremén így elhelyezkedő csúcsokból álló ábra, idom. ~okat rajzol. | Ilyen alakú tárgy mint jelkép, jelvény v. rangjelzés. Ötágú ~; megkapta az első ~ot. | Tud Nyomda A figyelmet vmire felhívó ilyen alakú jel (*). ~ alatt magyaráz vmit.
3. v. szarvasmarha homlokán kerek fehér folt.
4. Szikra. ~okat lát: káprázik a szeme.
5. Sztár.
6. nép: ~om: <kedveskedő megszólításként>. Sz: lehazudja v. letagadja a ~ot az égről: szemérmetlenül hazudik, tagad; a ~okat is lehozná vkinek az égről: mindent megtesz neki, hogy kedvében járjon.
[↔csillog]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024