1. A hallás páros érzékszerve. Csupa ~ (vagyok): erősen figyel(ek); ~ébe jut vmi: megtudja; nem hisz a ~ének: nem v. alig hiszi, hogy amit hall, az igaz. | Fülkagyló. Befogja a ~ét: átv is nem akar vmit meghallani; fél ~lel hall vmit: kétes forrásból v. bizonytalanul hall valamit. | ~ig: a legnagyobb mértékben. ~ig pirul. | biz szépítő: Kutya v. macska ~e v. ~ét: szó se lehet róla!

2. (Zenei) hallás. Szh: olyan a ~e, mint a bot: nincs zenei hallása.

3. vál A tudat a hallás útján szerzett értesülések szempontjából. Ez nem női ~nek való.

4. Tárgynak kiálló, hajlított része, rendsz. fogója. A kancsó ~e. | Sapkának a fülre lehajtható leffentyűje.

5. (Könyv)lapnak behajlított sarka.

6. Könyv borítólapjának behajtott széle. | biz Fülszöveg. Még nem írta meg a ~et. Sz: se ~e, se farka: zagyva, értelmetlen dolog; vmi van a ~e mögött: vmit titkol; az egyik ~én be, a másikon ki: hiába beszél neki az ember; a ~én ül: nem hallja, hogy szóltak hozzá; a ~ét v. a ~e botját se mozdítja: úgy tesz, mintha nem hallaná; rágja a ~ét vkinek: erősen nógatja, zaklatja.

[ fgr ]