Magyar értelmező kéziszótár
igaz
I. mn
1. Ami a tények összefüggéseit, a valóságot híven tükrözi. ~ történet; egy szava sem ~; ami ~, (az) ~: ezt (, ha nem tetszik is,) el kell ismernünk. Szj: rég volt, talán ~ se volt. Szh: olyan ~, mint ahogy itt állok: minden kétséget kizáróan igaz. | ~, (hogy) ...: a) tény az, hogy ...; b) elismerem, megengedem, hogy ..., de ... | Az ~!: az kétségtelen, valóban úgy van. | (msz-szerűen) Ja, most jut eszembe. ~, hoztál bort? | ~? v. ~-e? v. nem ~?: ugye?
2. Valóságosan átélt, őszinte. ~ szeretet.
3. Becsületes, feddhetetlen. ~ hazafi; ~ ügy: a tisztességes, az emberek javát szolgáló ügy. | nép Becsületes munkával szerzett. ~ keresmény.
4. vál Igazi, valódi. ~ barát.
II. fn
1. Igaz, valódi tényállás. Az ~at megvallva: <vélemény közlésének bevezetéseként:> őszintén szólva | Helyes állásfoglalás, igaz kijelentés. ~a van vmiben; ~at ad vkinek: egyetért vele vmiben.
2. Vkinek vmihez való joga, méltányos igénye. Nem hagyja az ~át. | rég: ~at lát: igazságot szolgáltat.
3. vál Igaz ember. Az igazak álmát alussza: nyugodtan, mélyen alszik.
[?↔jog]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024