Magyar értelmező kéziszótár
✔
igaz
I.
mn
1.
Ami a tények összefüggéseit, a valóságot híven tükrözi.
~ történet; egy szava sem ~;
ami ~, (az) ~:
ezt (, ha nem tetszik is,) el kell ismernünk.
Szj:
rég volt, talán ~ se volt.
Szh:
olyan ~, mint ahogy itt állok:
minden kétséget kizáróan igaz.
|
~, (hogy) ...:
a)
tény az, hogy ...;
b)
elismerem, megengedem, hogy ..., de ...
|
Az ~!:
az kétségtelen, valóban úgy van.
|
(msz-szerűen)
Ja, most jut eszembe.
~, hoztál bort?
|
~? v. ~-e? v. nem ~?:
ugye?
[?↔jog]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet •
© 2023–2024