Magyar értelmező kéziszótár
hit fn
1. Olyasmiről való meggyőződés, amit nem tudunk igazolni, mégis bizonyosnak tartunk. Megrendül a ~e vmiben. | Bizalom vkinek a jellemében, képességeiben. A barátjába vetett ~e. | Meggyőződés arról, hogy vmi bekövetkezik. A jövőbe vetett ~.
2. Vall | Meggyőződés vmely természetfölötti lénynek, ill. magának az abszolút létezőnek, Istennek a létéről. Istenben való ~. | Vmely vallás tételeinek rendszere. A keresztény ~ szerint; egy ~en van vkivel: a) egy vallású vele; b) hasonló nézet(ek)et vall; kitér a ~éből: a) régi vallását elhagyja; b) szakít az elveivel; c) tréf nagyon megbotránkozik.
3. vál Eskü(vés). ~et tesz vmi mellett: a) esküvel erősíti, hogy igaz; b) ünnepélyesen kijelenti v. magatartásával bizonyítja, hogy hisz benne, ill. magáénak vallja. | rég Becsület(szó). ~ére fogad vmit. | táj Szavahihetőség, hitel. Nincs ~e.
[←hisz]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024