Magyar értelmező kéziszótár
hitel fn
1. Az a tény, hogy vmit elhisznek, hogy vkinek, vminek hisznek; bizalmon alapuló megbecsülés. ~t érdemlő személy, forrás; ~t ad: a) vminek elhiszi; b) vkinek hisz neki. | Vminek hiteles volta, valódisága v. érvényessége. hiv: A kiadmány, a másolat ~éül: <hitelesítő aláírás bevezetéseként>. | Műv Irodt Művészeti, irodalmi alkotás, ábrázolás valószerű, elhihető volta. Epikai ~.
2. Az a bizalom, amelynek alapján vki kölcsönt kaphat. Van ~e vhol; korlátlan ~t élvez. | Ker Közg A vásárlásnak, a fogyasztásnak az a módja, hogy csak vmely későbbi időpontban kell fizetni. ~be vásárol; ~ nincs. | Közg Pénzeszközöknek kamatra való előlegezése v. bizonyos időre való átengedése. Rövid lejáratú ~. | Pénz Így kölcsönzött összeg. ~t nyújt.
[←hisz1]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024