Magyar értelmező kéziszótár

hív¹

ts és tn ige rég v. nép hí

1. Szól v. üzen vkinek, hogy jöjjön. Orvost ~; vendéget ~ v. vendégül ~ vkit; táncba ~ vkit. | Vmibe, vmire v. vminek ~ vkit: felszólítja, hogy vmilyen céllal jelenjen meg vhol. Fegyverbe, harcba ~; tanúnak ~ja. | Segítségül ~: átv is, vál eszközül felhasználja. | vál: Életre ~: <intézményt, alkotást> létrehoz, megteremt.

2. vál Tennivaló, feladat elvégzésére késztet, sürget vmi. ~ a kötelesség. | vál Vonz, csábít. ~ja az élet.

3. Telefon- v. rádió-összeköttetést kezdeményez, felhív. Ezt a számot ~d! | tn ~ vkinek: <a szl. m-ban:> fölhív vkit.

4. nép Vmely névvel nevez. Hogy ~nak?; minek ~ják?: mi a neve?

5. (t. n. is) Ját (Vmely lapot) a játékosok elé kitesz, és ezzel a kártyajátékot v. annak egy menetét megkezdi. (Pirosat) ~ott. | tn Ját <Kártyajátékban a felvevő> bejelenti az adut v. azt a figurát, amelyet játszani akar. Ki ~?

6. Fényk Előhív.

[?fgr]

hív²

I. mn rég irod Hű¹.

II. fn

1. Vkinek, vminek a ~e: hozzá szívvel-lélekkel ragaszkodó személy. | rég irod Vkinek a szerelmese.

2. Vminek a ~e: aki vmit helyesel, ill. pártol. Az őszinteség ~e.

3. kiv: Igaz, kész v. őszinte ~e: <levél udvarias befejező fordulataként>.

4. Vall | Vmely vallási közösség tagja. A ~ek száma. | <Szertartáson a jelenlevők megszólításaként.> Kedves v. szeretett ~eim!

[←hű¹]