Magyar értelmező kéziszótár
✔
kötés fn
1. Az a művelet, hogy vmit kötnek. Csomó, sál, szerződés ~e.
2. A kötőtűvel v. kötőgéppel való hurkolás módja. Sima ~. | Kötéssel készülő v. készült ruhadarab. Letette a ~t.
3. Sebre kötött védőburkolat. ~ van az ujján. | ritk Kötelék. | ritk Csomó, hurok.
4. Könyv táblája a gerinccel együtt. Aranyozott ~; félbőr ~: csak a könyv gerincét borító bőr könyvkötés.
5. Műsz Ép (Alkat)részek egymáshoz illesztésének módja, ill. az a hely, felület, ahol a részek illeszkednek. | Vegy Az elemek kapcsolódása a molekulában.
6. Sp Sílécen a lábfej rögzítésére való alkatrész.
7. nép: ~ig: derékig.
8. Az a folyamat, hogy vmi (meg)köt. A kukorica ~e; a cement ~e.
9. Zene is Hangok egymásba kapcsolódása. | Zene Ennek ív alakú írott jele. | Betűk kapcsolódása a folyóírásban.
10. rég Szerződés. | Ker Üzletkötés.
11. (jelzőként) nép Köteg. Egy ~ széna.
12. (jelzőként) Ker A tőzsdei forgalomban egy egységként szereplő <áru, értékpapír>.
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024