Magyar értelmező kéziszótár
rendel ts (és tn) ige
1. (t. n. is) (Árucikket) ellenszolgáltatásért hozat, küldet (magának). | (t. n. is) <Vendéglátóhelyen ételt, italt> hozat a felszolgálóval. | Megbízást ad, hogy vmit (ellenszolgáltatásért) készítsenek a számára. Felöltőt ~ a szabónál. | Használatra leköt vmit. Szobát ~.
2. Utasítással vhova küld v. hív vkit. Magához, a hivatalába ~ vkit. | Vki, vmi alá, fölé, mellé ~ vkit: vkihez, vmihez képest vmilyen szolgálati viszonyba oszt be vkit. | Vmi alá ~ vmit: vmitől függő helyzetbe hozza.
3. kissé rég Elrendel. A törvény büntetni ~i.
4. Vall vál <Istenség, sors> mintegy előre meghatároz vmit, ill. kijelöl vkit vmire. Így ~te az ég; téged nekem ~t a sors.
5. <Orvos orvosságot, gyógymódot> javasol, előír. | ts <Orvos> rendelést tart. ~: du. 3−6.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024