Magyar értelmező kéziszótár
szám fn
1. Megszámlált egység(ek)ből álló mennyiség. | <Kif-ekben.> ~ba jön: számít; ~ba vesz vmit: a) megszámolja; b) tekintetbe veszi; ~on kér vmit: a) vkitől elszámolást kér róla; b) visszaköveteli; c) felelősségre von vkit érte; ~on tart vmit: a) tudja a számát; b) figyelemmel kíséri; c) emlékezetében tartja; ~ot ad vmiről: a) elszámol róla; b) elbeszéli, beszámol róla. | Számadat. Beszélő v. beszédes ~ok.
2. Ennek egy v. több számjegyből álló jele. Kétjegyű ~.
3. <Ez mint vminek a megkülönböztetésére, nyilvántartására való megjelölés; házszám, iktatószám stb. (röv.: sz.).> Helyrajzi ~. | Telefonszám, telefonállomás. A hívott ~ foglalt.
4. Műsoros rendezvény, verseny egyik önálló része. | Kül. a könnyűzenében: zeneszám. | (állítm-ként) biz: Nagy ~: rendkívüli eset, jelenet.
5. Újság, folyóirat stb. azonos sorszámú és tartalmú példányai együttvéve, ill. közülük egy.
6. Nyelvt Az a kategória, ill. ennek megfelelő alak(ok rendszere), amely azt fejezi ki, hogy egy v. több személyről, dologról van-e szó. Egyes, többes ~.
[ tör ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024