1. <Udvarias felszólítás, biztatás, kérés kif-ére, magázás helyett.> ~ aláírni; ne ~ haragudni!; ~ parancsolni: tegye v. mondja, amit óhajt. | <Tegező viszonyban, erélyes felszólítás kif-ére.> ~ figyelni, fiúk!

2. <Átadást kísérő szóként:> itt van. ~ a levél.

1. <Ajtón kopogó személynek válaszként:> szabad, bejöhet(sz)!

2. <Udvarias felszólításként, biztatásként, kül. kínáláskor.> ~, foglalj helyet!

3. <Annak kif-ére, hogy a beszélő vkinek rendelkezésére áll.> [Kérnék valamit.] ~!

4. <Megszólításra, hívásra adott feleletként:> itt vagyok, figyelem. [Jancsi!] ~!

5. <Csodálkozás kif-ére:> lám! Nemrég még gyerek volt, most meg ~, kész fiatalember! | <Kellemetlen meglepetés, bosszúság kif-ére.> Na ~, már megint késik!

6. <Kérdésként, nem értett kijelentés megismétlését kérve:> mit mondott, mit mondtál? [Vettem egy könyvet.] ~? | <Gúnyos v. sértődött kérdésként:> hogy mondtad, mondd még egyszer! [Nagyon hanyag vagy.] ~?