Magyar értelmező kéziszótár
utolsó
I. mn; ff: leg~
1. Térbeli sor végén levő. Az ~ padban ül; ~ posta: az a postahivatal, amely a legközelebbi, postahivatal nélküli helységet is ellátja (röv.: u. p.). Kemeneskápolna, ~ posta Köcsk.
2. Időrendi sor végén levő. Az ~ eset; az ~ Árpád-házi király. | Csill: ~ negyed: a Hold fogyásának az a fázisa, amikor megvilágított felületének a fele látszik. | Közvetlenül a halál előtti. A beteg ~ kívánsága. | Az ~ órában, percben, pillanatban: amikor már majdnem késő. | ~ szó: a végső, döntő szó. | Jog: Az ~ szó joga: a vádlottnak az a joga, hogy ítélethozatal előtt még egyszer szólhat. | Vkinek az ~ szava: végső elhatározása, döntése. | Vminek az ~ ára: az az ár, amelynél olcsóbban már nem eladó az áru.
3. A legutóbbi, ill. a legújabb. Az ~ években; az ~ divat.
4. Vkikből, vmiből még meglevő. Az ~ mohikán, ez a ~ fillérem.
5. Rangban, tekintélyben, értékben minden(ki) más után köv. ~ tanuló az osztályban. | biz: Nem ~ dolog: dolog.
6. Aljas, hitvány. ~ gazember!
II. fn Utolsó személy, dolog. Így lesz az ~ból az első; az ~ig mindent elherdált. | Az ~kat rúgja: állat v. durva: ember haláltusáját vívja.
[↔után]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024