Magyar értelmező kéziszótár
öl1 ts ige
1. (t. n. is) <Rendsz. nem meghatározott személyt, állatot> életétől megfoszt. Embert ~. | (t. n.) táj Disznót öl.
2. (t. n. is) Pusztító hatása van. Az arzén lassan ~.
3. túlzó | Gyötör, kínoz. ~i a bánat. | ~i magát: a) gyötrődik; b) küszködve dolgozik. | túlzó: Egymást ~ik: a) verekednek; b) veszekednek; c) tülekednek (vmiért).
4. Vmibe ~ vmit: aránytalanul sok időt, fáradságot, képességet, pénzt fordít vmire.
5. Vmibe ~i a bánatát, fájdalmát stb.: megpróbálja vmivel megszüntetni.
[ fgr ]
öl2 fn
1. Az ülő ember combjától és hasától határolt homorulat. Az ~ébe hull: fáradság nélkül jut vmihez; ~be tett kézzel: tétlenül. | irod A női ágyék tája a szeméremtesttel együtt v. az anyaméh szeméremtesttel. | irod Vminek belseje, mélye. tréf: A természet (lágy) ~e: a szép és pihentető természet.
2. A behajlítva fölemelt (két) kar és a mell alkotta öblös hajlat. ~ben v. ~ében viszi. | ~be való: karon ülő <gyermek>.
3. nép: ~re megy (vkivel): birokra kel (vele).
4. rég Hosszmérték: 6 láb, kb. 1,8 m. | (jelzőként) Két ~ magas.
5. (gyak. jelzőként) Négyszögöl.
6. (gyak. jelzőként) Tüzelőnek való (hasáb)fából 4 m3.
[ fgr ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024